Család és emberi kapcsolatok — A lelki egyensúly alappillérei — cikksorozat 3. rész
Mielőtt megismertem volna feleségemet, ezzel a betegséggel egy esztendeig éltem egyedülállóként a fővárosban. Nagy kihívást jelentett számomra akkoriban a munka és mindennapi tevékenységek ellátása. Tudom, milyen érzés egyedül, beteg emberként szembenézni az élet nehézségeivel. Számomra jelentős segítség volt, hogy a családom és a barátaim ekkor is mellettem álltak. A család, akire támaszkodhatunk, akivel együtt meg kell tanulnunk kezelni a betegséget. A család, akinek időnként olyan konfliktusokat kell menedzselni, mint a küzdelem a napi gyógyszerszedéssel vagy a kórházi kezelés szükségességének dilemmája.
Fotó © 2020 Répásy Zsolt — https://www.instagram.com/zsolt.repasy/
Szerencsés fordulat volt életemben, hogy egy munkalehetőség kapcsán hazaköltözhettem szülővárosomba. Volt egy kis lakás, ahol élhettem, egy autóm és a barátaim viccesen jegyezték meg, hogy az életemből már csak a nagybetűs szerelem hiányzik.
Nem telt el néhány hónap és a derült égből rám sütött a napsugár, akit úgy hívnak: Teodóra. Már nyolc éve a feleségem és éppen együtt írja velem ezt a cikket. Még élénken emlékezetemben élnek az első találkozásaink, amikor eldöntöttem: az a korrekt, ha beavatom betegségem részleteibe, mielőtt egymásba szeretünk.
Felemelő érzés volt számomra, hogy ő már akkor is elfogadott olyannak, amilyen voltam. S bizony idén már tizenöt esztendeje, hogy együtt vagyunk. Ugyanakkor annak idején a mézes heteink nem tarthattak tovább néhány hónapnál…
Az első közösen megélt pszichotikus epizód, számomra már második volt a sorban. Feleségemmel együtt szó szerint meg kellett tanulunk ezt a betegséget. Próbáltam rá felkészíteni őt, hogy mi fog történni, amikor újra előtör a szkizofrénia réme az életemben, mégis úgy ért minket, mint derült égből a villámcsapás. Az egyetlen pozitívumot az jelentette számomra, hogy orvosi felügyelet mellett, otthoni körülmények között — kórházi kezelés nélkül — tudtuk lemenedzselni a nehéz időszakot. Ebben rengeteget segített nekünk a családunk és a baráti kör is. Hozzátartozóként meg kell tanulni a megértésen és együttérzésen alapuló empatikus kommunikációt, ami bizony nem minden esetben egyszerű. Fontos, hogy megőrizzük türelmünket és a mélypontokon is együttérző figyelemmel, partnerként hallgassuk meg szerettünket.
A családon kívül az emberi kapcsolatok is nagyon fontosak. Kell, hogy egy közösséghez tartozzon az ember. Ez lehet a család mellett, baráti vagy egy sorstársi közösség, vagy bármilyen klub, ami az érdeklődésünkhöz közel áll, mint például sport klub, művészeti csoport, zenekar, kórus vagy tánc csoport.
Missziónk kapcsán bejártuk az ország nagy részét, és bizony tapasztaltuk, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Vannak sorstársak, akinek a családjuk segít, akad akiknek a barátaik, s van, akinek egy kutyája van, akivel boldogan élnek kettecskén. Részemről a feleségemmel, a családommal és a barátaimmal vészeltem át életem legnehezebb időszakait, Te lehet hogy a szüleiddel, vagy testvéreddel. Tudd azt, hogy bármi is történik, rájuk számíthatsz, de ehhez őket is meg kel hallgatni.
Most is könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, micsoda erőt adott volna nekem annak idején, amikor egyedülállóként éltem, ha láthattam volna egy ilyen példát: hogy szkizofrén emberként is társas kapcsolatban él egy sorstársam. Hálás vagyok azért, hogy most mi lehetünk Nektek e téren egy apró világítótorony.
© 2019-2020 Oravetz Dániel — Kulcsár Teodóra
