Vendégírónk: Életképek egy kiállításról

“Te nem ismered A Danit?” – kérdezte Livi, néhány évvel ezelőtt a Vasmacska Klubban. Csodálkoztam, mivel a többiek is nagy szeretettel beszéltek róla. 

“Ő, egy nagyon jó fej, srác.” – újságolta Andi.

 Ki lehet vajon Ő? Kíváncsi lettem.

 

Dr. Englert Tímea, a továbbiakban E.T. (ejtsd: Íti) bátorított, hogy nézzem meg a kiállítást az Íródeákban. Nem tudtam nemet mondani. Beültünk Pirivel, teáztunk. Hmm… Isteni ott a tea! Közben nézegettük a képeket. Nagyon tetszettek. 

Ezek után találkoztam csak vele és feleségével, Dórival. Rögtön szimpatikusak lettek és meg is találtuk a közös hangot. Megállapítottam, hogy Dóri sokkal szebb, mint a festményen. Danikám! Ezzel nem azt mondom, hogy az a festmény nem jó. Ez csak az én meglátásom. Tisztában vagyok vele, milyen “nehéz” portrét festeni. Azért írtam idézőjelben, hogy “nehéz”, mert ha van ihlet, energia, akkor ez eltörpül és képessé válik a festő úgy koncentrálni a modelljére, mint még azelőtt soha. Új aspektusokban látja és festi meg. Nagyon örülök, hogy ilyen attraktív, kedves múzsád van. Ti úgy összeilletek, mint a borsó meg a héja. Fessél még sokat Róla! 

Daninak kiállítása lesz, tudtam meg. Hű, de jó! Örvendeztem és az összes olyan ismerősömnek elküldtem a meghívót, aki érdeklődő lehet. Közeledett a Nagy Nap. Össze kell kanalaznom magam – gondoltam, mivel nem igazán voltam a topon. Hazaértem munkából, átöltöztem és indultam. Rohantam le a színház felé a lépcsőkön, láttam, hogy elég sokan ácsorognak odakint. Az egyik bódénál megkérdezték tőlem, hogy regisztráltam-e. Micsodaaa? Csodálkoztam. Azt nem is tudtam, hogy kell. Kiderült, teltház van. Ne már, hogy pont engem nem engednek be! A sors,- és alkotótársat! Nem, mintha olyan Nagy Ember lennék. 

Az egyik hostess berohant a színház előterébe, aztán vissza és kiderült, mégis tudnak még nekem egy helyet szorítani. Köszönöm, Istenem. Kaptam egy karszalagot. Amikor bent megállítottak, hogy lázat mérjenek, meglepődtem újra. Legyőztem a sok akadályt és leültem a székre, a sor szélére. Vasmacskából volt egy szakember és néhány páciens, akik szintén eljöttek, melléjük kerültem. 

Miért mondok “Vasmacskát” a “Horgony” helyett? Mivel az első sokkal jobban hangzik. Nem csak a “horgony” szót nem kedvelem, hanem a “skizofrénia” szót sem. Vajon az, hogy Dani ezzel él együtt, hány embert tartott vissza, hogy eljöjjön, és fordítva, azaz hányan mondták azt, hogy “Te, figyelj! Van ez a pasi, ezzel a kihívásával. Na, mit gondolsz? Ugye megyünk?”

Az igazgató köszöntője után, amelyben kifejtette, milyen jó személyesen találkozni és nem az online térben, Zsuzsa tette fel a kérdéseket. Dóri és Dani a tőlük megszokott profizmussal válaszoltak.
Kiderült, hogy amit a thriller és horrorfilmeken látni, az korántsem egyezik azzal, amit valójában ez a kórság jelent. Nagyon is szerethető emberek – ezt Dóri hangsúlyozta. 

Dani pedig felhívta a figyelmünket, hogy ha megyünk a boltba, lehet, hogy az eladó is pont ebben a nyavalyában szenved, de máshol is találkozhatunk skizofrénekkel.
Sajnos még ma is megbélyegzik őket, Dani és felesége ez ellen küzdenek. Kaptak is az első könyvük után “Antistigma” díjat. A kötet címe “Mentőöv”, melynek első részében Dani írja le, miről szól ez a betegség, milyen szakaszai vannak. Aztán Dóri, mint hozzátartozó szólal meg. Van benne gyakorlati útmutató, valamint Dani bíztató szavai. Ezen a rendezvényen már a második kötetüket árulták, dedikálási lehetőséggel. A címe: “Nem vagyok bolond, csak szkizofrén” Ez már nem egy gyakorlati kézikönyv, hanem egy regény, melyben az életüket mesélik el. 

Zsuzsa elmondta, hogy elvégzett mentálhigiénés tanfolyamot, és szívügyének tekinti ezt a témát. Volt egy olyan kérdése: “Hogyan állapítják meg valakiről, hogy skizofrén? Milyen diagnosztikai módszereket alkalmaznak?” – Erre Dani nem akart válaszolni, mert nem az ő kompetenciája. 

Inkább azt hangsúlyozta, hogy a statisztikák alapján korábban minden harmadik ember volt érintett, valamilyen lelki betegséggel. Ma már szinte mindenki. Széles a skála, sokféle lelki nehézség létezik. 

Sokkal jobban hangzik, hogy Dani “kihívással” él együtt. Ez így igaz, mert ő és a felesége megküzdenek ezzel, nap mint nap. Most Dani nagyon boldog, mert teljesült egy régi kívánsága, lett egy saját kis alkotó kuckója. Dóri szerint, a férje ott nagyon jól érzi magát, el tud mélyülni. 

Dani az első randevújuk alkalmával beavatta Dórit, hogy Dóri eldönthesse, akar-e egy ilyen, “nyűggel” együtt élni. Dóri igent mondott. Vajon tíz nőből hány mondana igent erre?
Ám Dóri sem tudta akkor még, mit vállalt.
Az első közösen megélt epizód nagyon megviselte őket, ami tulajdonképpen a második volt. Dani élt már meg nehéz időszakot, azelőtt, hogy Dórival megismerkedett. 2005 és 2012 volt a fordulópont az életében. Ezt azért tudtam ilyen pontosan megjegyezni, mert számomra is ez a két dátum a meghatározó. Bevallom, időnként elkalandoztak a gondolataim, de figyeltem. 

Egy kis kitérő: Én is 2005-ben ismerkedtem meg a párommal, és akkor állítottak be új gyógyszert, de legfőképpen keresztfiam születése miatt fontos számomra ez az év. Az ex férjem és én, mi is tudtunk, rövidebb- hosszabb ideig példásan élni, de végül ez nem sikerült. Egyre több lett a rossz periódus, és 2012-ben hagytam őt el. Akkor tértem vissza Magyarországra. 

Arra is emlékszem, hogy a lelki egészség négy alappillére a következő: 

  1. Gyógyszerek és az orvosokkal, egyéb segítőkkel való együttműködés. 
  2. Közösséghez tartozni
  3. Tudatos életmód, mozgás
  4. Munka, hobbi, elfoglaltság

Miért volt fordulópont Dani életében 2005? Mivel akkor ismerte meg Dórit. 

Egyébként 2003-ban diagnosztizálták nála ezt a kóros állapotot. Ennek ellenére le tudott diplomázni, dolgozott is. Ma is aktív, tevékeny. 

Azon gondolkodtam, miközben a képeket nézegettem, hogy- akkor és ott – Dani azt érezte, gondolta, azok a színek és formák foglalkoztatták. Ki tudja miért? Ma már, holnap és holnapután lehet, hogy egészen mást fog festeni.
Akkor, mégis mi az ő védjegye? A pontosság, a technika egyedi használata. 

Nagy szeretettel említette egykori tanárát, mesterét, aki már elhunyt sajnos. 

A Vasmacskában tartott, 3 napos rajztanfolyamról is mesélt. Azt is elárulta, hogy nem ő fejlődött a legtöbbet, de az illető kilétét, annak kérésére, nem fedte fel.
Megemlített még egy alkotó csoportot, melynek a tagja volt.
Természetesen segítőiről is beszélt, úgy mint dr. Englert Tímeáról, dr. Balczár Lajosról, dr. Kardos Kláráról, akiknek sokat köszönhet. 

A könyvjük kiadója is megjelent.
Englert Tímeát, röviden E.T.-nek, ejtsd “Íti”-nek nevezte. 

A közönség el volt ragadtatva, jó volt a hangulat. Forró, nyári este volt. Csurgott rólunk a víz. Csinos ruhákat lehetett felfedezni, frizurákat, táskákat.
Lufi dekoráció, és jazz zene tette még különlegessé az estet. Ezzel nyílt meg az Érzékenyítő Fesztivál. Mitől érzékenyítő? Attól, hogy felhívja a figyelmet a társadalomban nehézségekkel élő emberekre. Így másnap, harmadnap egy down kóros kislány és egy kerekes székes fiatalember léptek fel. Ám, visszatérve erre a pénteki napra, a gyerekeknek adtak lehetőséget a színház előtti aszfaltra, krétával rajzolni. A “segítség” témát adták meg. Arra buzdították őket, hogy ami erről eszükbe jut, azt jelenítsék meg. Nagyon aranyosak és lelkesek voltak. Így lett kerek ez a történet. 

Örültem Daniék sikerének. Ahogy ő mondta korábban “Süssön még sokat ránk a nap!” Azt kívánom, hogy írj, fess és beszélj még! Jó olvasni, látni, és hallani. Kellenek a bátorító szavaid! 

Ami még eszembe jutott és bele szerkesztem a fenti sorokba: Amióta láttam a Youtube-on a videójukat, elkezdtem nagyon tudatosan odafigyelni és szigorú szabályok szerint élek. Dóri meggyőzött. 

Szeretettel: Ágnes Thei, Veszprém, 2021.