Kiégés

A burnout szindróma fogalmát 1974-ben egy pszichoanalitikus, Freudenberger használta első alkalommal. Egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál, önsegítő csoportok tagjainál figyelte meg először ezt a jelenséget. Nem véletlenül használta Freudenberger a kiégés szót. Saját életünkben mi is tetten érhetjük azokat az időszakokat, amikor kitörő lelkesedéssel és mindent elsöprő energiával vetjük bele magunkat a munka világába, egy kapcsolatba vagy tevékenységbe.

 

 

Egy ideig képesek vagyunk a maximumot nyújtani, ám ha a másik oldalon – a párunk, a főnökünk, a kollégák vagy az ügyfeleink részéről – nem kapunk elismerést, akkor hamar csalódottá válhatunk. Mindannyiunk számára alapvető a pozitív visszajelzés, a megerősítés. Nemcsak anyagi szempontból, sokkal inkább erkölcsi, emberi vagy éppen szakmai oldalról szomjazzuk az elismerést. Főleg, ha igyekszünk a lehető legjobban helyt állni a kapcsolatainkban illetve a feladataink elvégzése során. 

A munkahelyi kiégést kezdetben az egészségügyi és szociális szférában, majd a pedagógusok körében figyelték meg, egyfajta érzelmi kiégés formájában. Ezekben a hivatásokban – amennyiben az ott dolgozók valóban elhivatottan végzik a munkájukat – a teljes személyiségükkel, érzelmeikkel dolgoznak, emocionálisan bevonódnak a klienseik életébe, hiszen emberek testi-lelki fejlődésével, komoly problémáival foglalkoznak. 

Az orvos kiégés fogalmát mindannyian ismerjük: emberpróbáló küzdelem folyik az egészségügyi intézményekben, ahol egy maroknyi csapat ment életeket végkimerülésig, gyakran megfelelő eszközök hiányában. A mindennapi hajsza, a megállás nélküli munka terhe gyakran okozhat lelki kiüresedést. 

A pedagógus kiégés hasonló okok miatt alakul ki. Szüleink, nagyszüleink ódákat zengtek az oktatás magas színvonaláról, a tanítók erkölcsi megbecsüléséről. Gondoljuk át, mi is maradt mindebből? Az elismerés nélküli munka sok esetben rányomja bélyegét a tanárokra is.

Ugyanakkor manapság már ritkábban találkozunk bármely szakterületen olyan üdítő kivétellel, aki lelkesen, lendülettel, elégedetten végzi a munkáját. A mindennapi mókuskerék pörgése sokakat kimerít, csalódottá és fásulttá tesz. 

Munkahelyi kiégés teszt segítségével lemérhetjük, vajon minket is hatalmába kerített-e a burnout szindróma. Ha a kezdeti lelkesedésünk ellenére annyira lemerültünk a teendőink során, hogy már nincs is kedvünk dolgozni menni, akkor valószínűleg a kiégés fenyeget minket.

A teljes apátia azonban nemcsak a munkahelyen, hanem párkapcsolati kiégés formájában is ugyanígy megjelenhet. Eleinte turbékolunk, odavagyunk a szerelmünkért, csak ő létezik számunkra, lángolunk érte. Majd a mindennapokban elég egy kis eltávolodás, amely nap mint nap egyre nő, míg végül szakadékká szélesedik köztünk, a szerelmi lángok pedig végül hamuvá porladnak. 

Van kiút a kiégésből?

Tapasztalataink szerint határozott igennel tudok válaszolni a kérdésre! Az út azonban azzal  kezdődik, ha felismerjük önmagunkon a kiégés jeleit, és nem másokat hibáztatunk a problémáinkért, hanem lépéseket szeretnénk tenni a megoldás érdekében. Gyakran érezhetjük, hogy a mindennapi taposómalomban egyszerűen nem vagyunk képesek egyedül kivergődni a gondok hálójából. Ilyenkor egy hozzánk közel álló családtag vagy barát segítségét kérhetjük, aki kívülről lát minket, és reálisabban fel tudja mérni a helyzetünket. Egy megbízható szakember is sokat segíthet az összegabalyodott szálak kibogozásában. A legfontosabb a mi esetünkben az eltökélt szándék volt, hogy változtatni szeretnénk a helyzetünkön!

Kívánok erőt és kitartást mindenkinek ezen a néhol rögös, néhol napsütéses úton, amelyet úgy hívunk: önismeret.

© 2020 Kulcsár Teodóra